Családi fészek

Ez a munkám a 2021-es textiltriennáléra készült, amelynek a hívószava a sodrás volt.

Sodrás: maga a szó többféle nézőpontban van jelen az életemben. Már nem élek a szülővárosomban, a tanulmányaim, a munkahelyeim során pedig mindig más-más városba sodor az élet. Ebben a folyamban egy biztos pont van a család. Jelenleg Csabdiban lakunk a férjemmel és a kisfiammal, egy gyönyörű és inspiráló környezetben, patakkal a kertünk végén. Ez az erős családi egység és a körülöttünk lévő természet hívta életre a triennáléra készített munkámat.

Egyrészt lenyűgöz a különböző madarak fészekrakása, fészek építése, kiváltképpen a nádirigóké. A nádirigók a patak partján lévő nádszállakra építik a fészküket, olyan szorosan, hogy az nem zuhan bele a vízbe még egy nagyobb szélben sem. Ez az erős kötés, ami a családi kapcsolataink mentén is jelen van, számomra a legfontosabb és ennek gyönyörű szimbóluma a fészek.

Másrészt évek óta gyűjtöm a szárítógépbe rakott ruháinkról a program végére leváló, a gép szűrőin megtapadó különböző, finom tapintású szöszöket. Ezek kvázi testlenyomatként is jelen vannak, hiszen óhatatlanul tartalmazzák a hajszálainkat, szőrszálainkat is. Ezekből a szöszökből sodortam szálakat, miközben a sodrás folyamata különböző családi emlékeket is előhívott: pl. nagypapámét, amikor a cigarettáját sodorta a maga termesztette dohányból, vagy anyukámét, aki anno centrifugás mosógép híján, egy erős sodró, csavaró mozdulattal "távolította el" a ruhákból a vizet.

Az általam gyűjtött szösz-szálakból építettem meg a mi családi fészkünket, három darabot, hiszen különálló emberként, de mégis egységként létezünk ebben a családban. Ez az alkotás ebben a kritikus időszakban még inkább rádöbbentett arra, hogy mennyire fontos a családi egység, a kötelék.

Anyag: tölgyfa, nád, szöszök, hajszálak, szőrszálak

Technika: egyéni technika

Mérete: 16x19,5x20cm